Előszó

  Valahol messzi-messzi a világegyetemben volt egy csepp bolygó, amit úgy hívtak: Miludan. Kristálytiszta vizű óceánjainak hullámaiból magasodott ki - holmi lusta óriásként - a legnagyobb kontinens: Tirunen.

    Tirunen messze a legélőbb földrésze az univerzumnak: sűrű erdeiben tündék, hegyeiben mágusok, törpék, sík területeken emberek, de tumerek, elátkozott élőhalottak, és megannyi számtalan faj is megtalálható volt.

    Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.

Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz új korszaka...